Ismét vasárnap van, a csend oly közelinek érződik. Belefulladok a nehéz gondolatokba, mert nem lehetek veled. Ez a távolság köztünk, ami áthatolhatatlannak tűnik, lehúz engem, semmit sem tehetek értünk.

Bár csak lépéseket tehetnénk, találkozhatnánk félúton. A remény elűzheti a sötétséget, hogy a gyógyulás elkezdődhessen. Bár csak kezet nyújthatnánk egymásnak, hogy ez a fájdalom elmúljon, hogy egy új idő találjon ránk, és a szeretet szépsége győzzön.

Oly távol állunk egymástól, és sok történetet hallunk az irgalom Istenéről, akit idők óta keresünk. De ha ugyanazt a lelket érezzük, ami mindannyiunkat körülvesz, hogyan lehet, hogy elveszünk a gyűlöletben, pedig a válasz oly közel van.

Bár csak lépéseket tehetnénk, találkozhatnánk félúton. A remény elűzheti a sötétséget, hogy a gyógyulás elkezdődhessen. Bár csak kezet nyújthatnánk egymásnak, hogy ez a fájdalom elmúljon, hogy egy új idő találjon ránk, és a szeretet szépsége győzzön.

Tudom, oly nagyon nehéz bocsánatot kérni és kimondani, mire van szükségünk. Miért vagyunk oly irgalmatlanok? A másik minden szava hamisnak tűnik, pedig az igazságnak sok oldala van. Miért vagyunk oly irgalmatlanok? Keserű viták foglyai! Mikor állunk végre készen?

Megtehetjük ezeket a lépéseket, találkozhatunk félúton. A remény elűzheti a sötétséget, és a gyógyulás el fog kezdődni. Most kezet nyújtunk egymásnak, hogy ez a fájdalom elmúljon, hogy egy új idő találjon ránk, és a szeretet szépsége győzzön.

Megtehetjük ezeket a lépéseket, találkozhatunk félúton. A remény elűzheti a sötétséget, és a gyógyulás el fog kezdődni. Most kezet nyújtunk egymásnak, hogy ez a fájdalom elmúljon, hogy egy új idő találjon ránk, és a szeretet szépsége győzzön.